Az emésztőkészülék

Az emésztőkészülék a szájnyílással kezdődő és a végbélnyílással végződő emésztőesőből és a nagy járulékos mirigyekből (máj, hasnyálmirigy) épül fel. Utóbbiak kivezető- csövük segítségével juttatják váladékukat az emésztőcsőbe.
Az emésztő esőnek három részét különböztetjük meg: az előbelet, a közép belet és az utóbelet.

Az előbél

 Az előbél egymástól jól elkülönülő részekből áll: szájüreg, garatüreg, nyelőcső, gyomor.

    A szájüreg két oldalsó lágy falát a pofák adják, bejáratát az ajkak szegélyezik. Felső falát a kemény szájpadlás, alsó falát az állkapocs kétoldali teste között az izmos száj fenék és a nyelv képezi. Az ajkak hosszúak, a ló ajkaival szedi fel a táplálékot. A szájüreg hátulsó falát a lágy szájpadlás vagy ínyvitorla adja, ez a nyelv gyökerével a hátulsó kivezető nyílást, a garatszorost alkotja. Az ínyvitorla aránylag hosszú, széles, lapos, ezt a levegő áramlása nem képes fölemelni, ezért a ló szájon át nem tud lélegezni.
A fogak az állcsonti és az állkapcsi fogmedrekben helyeződve a felső és alsó fogsort, a parabolaszerű fogívet alkotják. Ezek együttesen a fogazatot adják. A lovon az alsó állkapcsi fogív kisebb és szűkebb a felsőnél, ezért az a felső fogíven részben vagy egészben belül kerül. A fog háromféle állományból épül fel. Ezek: a porcelánszerűen fénylő zománcállomány, a sárgásfehér dentinállomány és a sárgásbarna cementállomány. A fogak alakjuk és helyeződésük szerint lehetnek metszőfogak, szem- vagy agyarfogak és zápfogak. Szemfoga csak a ménnek és a heréltnek van, a kancának nincs, ha mégis van, az fejletlen, váltódik. A zápfogak zománcállománya az oldalsó felületeken redőszerűen beterjed a fog legnagyobb részét képező dentinállományba, és az oldalsó felületen zománcredőket, a fog rágófelületén zománctarajokat képez. A lónak zománcredős fogazata van. Metszőfogainak rágólapján a foga betüremkedő zománcállomány az alsó metszőfogakon 6, a felsőkön 12 mm-nyi mélyedést, a kupát képezi, amelyet cementállomány tölt ki. A fogak fejlődésük szerint tejfogak (ezek bizonyos idő múlva kiváltódnak) és maradó fogak (ezek nem váltódnak). A maradó fogak egy részét nem előzi meg tej fog, más részük tejfogat vált fel. A ló tejmetszőfogai (csikófogak) kisebbek és rövidebbek a maradó fogaknál, rajtuk a korona és a gyökér határán kifejezett nyak különül el. A zápfogak közül a három előzápfog váltódó fog. A gyakran előforduló fölös számú, ún. farkasfog nem váltódik, és az alsó fogsorban egészen ritkán fejlődik ki. A ló fogképlete a következő:

      3p*  1c**   3i***   3i   1c   3p                   3M 3P IC 31 31 IC 3P 3M****

28  3p    1c     3i       3i   1c   3p          40     3M 3P IC 31 31 IC 3P 3M

               tejfogak                                                 maradandó fogak

 A C (agyarfog) kancában többnyire nem fejlődik ki

*premolaris

**caninus

***incisivus

****molaris

     A garat izmos falú szerv, erős izmai a nyelés szolgálatában állnak. Ürege a légző- és emésztőutak kereszteződési helye. Több nyílása közül a kétoldalt lévő fülkürtnyílások a középső fülbe vezetnek. A fülkürt kiöblösödése a légzacskó.

     A nyelőcső ferdén hegyes szögben hatol az együregű gyomorba, amelynek űrtartalma 6-25 literig terjedhet. A benyílásnál nagyon erős záróizom van.

    A gyomor még erős teltsége esetén sem éri el az alsó hasfalat, így a hasprés nem hat közvetlenül, a ló nehezen hány. A bélcsövet a középbél és az utóbél együttesen adja. Hossza a lóban a testhossz 10-12-szerese, azaz 25-39 m, befogadóképessége mintegy 200 liter. Az utóbél átmérője nagyobb, mint a középbéIé.

A középbél

Szakaszai: az epésbél, az éhbél és a csípőbél. Az éhbél a leghosszabb, egyben a legmozgékonyabb szakasza a középbélnek.

Az utóbél
Az utóbélnek három szakaszát különböztetjük meg. Ezek: a vakbél, az emsebél és a végbél.

A vakbél különösen nagy és tág, 30-50 liter űrtartalmú, két vak vége van. Felső, tágult része a fej, amely a jobb horpasz tájékán foglal helyet. A fej hátrafelé a testbe, ez pedig előrefelé a fokozatosan vékonyodó és a lapátosporc mögött fekvő hegyben folyta- tódik. A remese két különböző tágasságú részből áll: a tág és a szűk remeséből. A tág reme se U alakú, kettős kacsot, az alsó és felső fekveteket képezi. Az alsó fekvet a has- üreg jobb oldalán, a vakbéltől kezdődik. A tág remese alsó és felső fekveteit szalag rög- zíti egymáshoz, amely a tág remese kezdetén és végén az elülső bélfodorba megy át. A tág remese kezdeti szakaszát a vakbélhez, jobb felső fekvetét pedig az epésbélhez is szalag fűzi. A ló remeséjének csupán a jobb oldali fekvetei rögzítettek, a bal fekvetek szabadok (bélcsavarodás, bélfekvetek szögben törése). A szűk remese számos kacsot alkot, amelyek az éhbélkacsokkal keveredve helyeződnek. A végbél nagyon tágulé- kony, és ampullaszerű tágulata van .
A máj tömege a kor előrehaladtával csökken, a lónak nincs epehólyagja. Az epevezető a hasnyálmirigy kivezető csövével együtt az epésbélbe szájadzik.