A vérérrendszer a vérkeringés középponti szervéből: a szívből, valamint az abból kiinduló és abba visszatérő perifériás vérerekből, az artériákból és a vénákból áll. A szív a mellüregben, a 3-6. bordaközben, annak az első részében foglal helyet. A szív tömege a testtömeggel fordított arányban áll. A kisebb testű állatnak relatíve nagyobb a szíve. A szív fala a telivér lovakban általában mindkét kamrában vastagabb.
A kis vérkör. A jobb szívkamrából indul ki a tüdőartériák törzsével, amely a gégecső osztódásánál a tüdőszárnyaknak megfelelően két ágra oszlik. A tüdőartériák a tüdő alveolusait körülvevő hajszálérhálózatban végződnek. Ebből szedődnek össze végül a tüdővénák, amelyek a bal szívpitvarba térnek.
A nagy vérkör. A bal szívkamrából indul ki a főérrel, az aortával, amely a mellüregen át a hasüregbe jut el, és az utolsó ágyékcsigolya tájékán végágaira oszlik. Az aorta kezdeti részéből erednek a szív saját erei, a koszorúerek, az aortaívből pedig a fejhez, a nyakhoz, és az elülső végtagokhoz mennek erek. A két közös fejér a torkolati barázdában jut el a fejhez. A két kulcscsonti artéria folytatásaként a hónalji artériák az elülső végtagokba szállítják a vért. A közös fejerekből származó egyik ér az arcartéria (arteria facialis), a torokjáratban az állkapocs érvágányáig halad, azon át kifordul az arcra (a pulzus tapintásának helye); az ér az ajkaknak megfelelően több ágat ad le. A hasi aorta ága, az elülső bélfodri artéria a bélfodri gyökérben jut el a belekhez, és a bélcső egyes szakaszainak megfelelő ágakra oszlik. Törzse erős, rövid, csupán néhány centiméter hoszszú (élősködők megtelepedési helye).
Az artériákat rendszerint a megfelelő vénák kísérik, egy artériának azonban gyakran 2-3 vénája is van. A torkolati véna (vena jugularis), amely a fejből jövő vénákat szedi össze, a torkolati barázdában felületesen a bőr alatt halad (vérvételi és intravénás injekció beadási hely). A torkolati véna és az elülső végtag vénája végül az elülső üres vénába vezet, amely a jobb szívpitvarba torkollik.
A has- és medenceüreg, valamint a hátulsó végtagok vérét a hátulsó üres véna gyűjti össze, és szintén a jobb pitvarba vezeti.
A verőceér páratlan vénatörzs, a bélcsőből jövő, oxigénben szegény vért, amely salak- anyagokat, bomlástermékeket, a szervezetre részben mérgező anyagokat is tartalmaz, méregtelenítés céljából a máj hoz vezeti. A májból a vér méregtelenítés, megtisztulás után jut a hátulsó üres vénán át a szívbe.
A magzati vérkeringés kis és nagy vérköre lényegesen különbözik a születés utánitól. A magzatburkok kialakulásával a magzatnak az anyai szervezet biztosítja a táplálékot, és mivel a magzat tüdejében nincs gázcsere, az oxigént is. Az anyagcsere az anya és a magzat között a méhlepényen keresztül bonyolódik. Az anya vére az oxigént és a szükséges táplálóanyagokat a méhlepényen át juttatja el a magzat vérébe és ugyancsak ezen keresztül viszi fel az anya vére a magzat véréből a szén-dioxidot, valamint a salakanyagokat. A szállítást a magzati vérkeringés biztosítja úgy, hogy a köldökzsinórban futó két köldökartéria a magzatból az elhasznált vért a méhlepény felé szállítja, a magzat irányába haladó két köldökvéna pedig a tápláló vért viszi a fejlődő magzathoz. Az anya és a magzat vére nem keveredik egymással.
A születés pillanatában az oxigénfelvétel a méhlepény felől a köldökzsinór elszakadásával megszűnik. A külvilági első belégzéskor a tüdő tágul, a vér a tüdőartériákon át a tüdőbe áramlik, működik a kis vérkör, létrejön a gázcsere. A teljesen elkülönült nagy vérkör a táplálóanyagot a hasűri erek útján a bélcsőből veszi fel.