Az érzékszervek

A látás szerve

A látás szerve a szem, amely három részből áll. Ezek:
- a szemgolyó, amely a fényingerek felvételére szolgál;
- a szemhéjak, a szemgolyó izmai és a könnykészülék, amelyek a szemgolyó védelmében, mozgatásában és feladatának biztosításában játszanak szerepet;
- a látóideg, a látópálya, amely a fényingert vezeti az agykéreg látómezőjébe.
A szemgolyó falát három, éspedig a külső, a középső és a belső hártya alkotja.
A középső hártya egyik része a szivárványhártya adja a szem színét és veszi körül a középen található látólyukat (pupilla). A szem színe barnásfekete, sárgásbarna, világos- barna, nagyon ritkán szürke vagy fehér. A szivárványhártya pupilláris szélén feketés- barna, gömbszerű szemecskék, szőlőgerezdek vannak, amelyek esetenként beemelkednek a pupilláris résbe is. A felső és az alsó szemhéjon kívül a belső szemszögletben harmadik szemhéj vagy pislogóhártya is található.

A hallás és az egyensúlyozás szerve

A fül kettős érzékszerv, a hallás és az egyensúlyozás szerve. Három részből, a külső,
a középső és a belső fülből áll.
A külső fül részei: a fülkagyló és az ezt mozgató fülizmok, továbbá a részben porcos, részben csontos hallójárat. Lóban a felálló fülkagyló hosszú, szabad végén kihegyesedik, a fülkagyló vázát rugalmas porc alkotja. A szűk, porcos hallójárat 2,5-3,5 cm hosszúságú, csontos hallójáratban folytatódik. Ennek belső végét a dobhártya zárja le, elválasztva a külső fület a középsőtől.
A középső fül a sziklacsontban helyeződik, a dobüregből és az ebben lévő három hallási csontocskából áll, ezek: a kalapács, az üllő és a kengyel. A kalapács a dobhártya belső falával összenőtt, a dobhártya rezgéseit átveszi és továbbítja az üllőnek. Utóbbi a lencsecsontocska közbeiktatásával a harmadik hallási csontocskához, a kengyelhez kapcsolódik. A kengyel talpa a belső fül csontos tornácának ovális lyukára fekszik és azt.
zárja. A dobüreget a garatüreggel- ezáltal a külvilággal- az Eustach-fél fülkürt köti össze. A fülkürt csontos és porcos fé1csatorna, amelyben a kibélelő nyálkahártya rés- szerű csövet képez. Lóban a fülkürt nyálkahártyája kitüremkedik, és a koponya alapja, a garat és az első nyakcsigolya közötti területen a légzacskót képezi. A légzacskóba és a dobüregbe a fülkürtön át jut levegő a garat felől és ott kiegyenlíti a külső hallójárat felől ható légnyomást. A légzacskó a fej mozgatásakor a nyomáskülönbségek kiegyenlítésével a nyelést segíti. Ezenkívül szerepe van még nyerítéskor és kilégzéskor is.
A belső fül ugyancsak a sziklacsontban van. Falát a csontos tömkeleg (labirintus) adja. Ennek részei: a tornác, a csiga és a félkörös ívjáratok. A csontos labirintuson belül foglal helyet a hártyás tömkeleg, amelynek üregét víztiszta folyadék, az endolimfa tölti ki. A hártyás tömkeleg részei közül a hártyás ívjáratok az egyensúlyozás szervei, a csiga- járat pedig a tulajdonképpeni hallószerv hordozója, benne helyeződik a Corti-féle szerv, amely hallószőrsejtjeivel a hangérzés felvételére szolgál. A ló hallása igen jó.
 

A szaglás szerve

A szaglás szerve az orrüregben a felső orrjárat és orrkagyló hátulsó részén, a szagló- nyálkahártyában helyeződik. A nyálkahártya itt vaskosabb és lágyabb, sajátos mirigyeket tartalmaz, váladéka hígan folyó. Szaglás csak nedves nyálkahártya-felületen lehetséges. A hámba orsó alakú szaglóhámsejtek találhatók. Ezek módosult idegsejtek. Szabad felületükön szaglószőrök vannak. A sejtek alapjából erednek a szaglóideg rostjai, amelyek a koponyaüregbe térve az agyvelőbe jutnak. A szaglósejtekre gázok vagy gáz állapotú anyagok hatnak. A ló szagló szerve fejlett, szaglása jó, ez segíti a környezet felőli tájékozódásban, a nőstény felkeresésében, az idegen felismerésében.

Az ízlelés szerve