A húgy- és nemi szervek rendszere

A húgy- és a nemi készülék szervei fejlődésük és alakulásuk szerint is szorosan össze-
függnek egymással.

A húgyszervek

A húgyszerveknek működésük szerint két részét különböztetjük meg: egyik részük a tulajdonképpeni kiválasztó szerv, a vese, a másik részük vizeletelvezető készülék. Utóbbi részei: a vesemedence, a húgyvezető, a húgyhólyag és a húgycső. A vesék közül a jobb előbbre helyeződik, a májjal és a vakbél fejével szalag köti össze. A bal vesét a lép függesztőszalagjának egyik része is rögzíti (bél szögben törést és lefűző-dést idézhet elő). A veseöbölben helyeződik a vesemedence, amely húgyvezetőbe folyta- tódik. A húgyvezetők a medenceüregben jutnak el a húgyhólyaghoz. A húgyhólyag izmos falú, nagyon tágulékony szerv. Üres állapotban ököl nagyságú, és teljesen a medenceüregben helyeződik, telt állapotban a hasüregbe nyomul, de nem éri el a has- falat. A hím állatok húgycsöve hosszú, a húgyhólyag nyakánál kezdődik és a hímvessző végén nyílik a külvilágra. Ebbe szájadzanak a járulékos nemi mirigyek kivezetőcsövei és az ondóvezető is. A kanca húgycsöve rövid, viszonylag tág.

A nemi szervek

Hím és női nemi szerveket különböztetünk meg. Mindkettőnek részei:
- a belső nemi szervek, amelyekhez az ivarse;teket termelő mirigyek (here, petefészek) és az elvezető nemi utak tartoznak;
- a külső nemi szervek, mint a testüregen kívül helyeződő közösülőszervek.

A hím nemi szervek.

A here a combok között helyeződő herezacskóban foglal helyet. A herezacskó legbelső rétegét és a herezacskó üregét a hüvelyhártya képezi, amely a hashártya, valamint a haránthaspólya egymással szorosan összenőtt kitüremkedett része. A hüvelyhártya üregébe nyomul és abban helyeződik a here. Ez az üreg háziálla- tokban a hasüreggel közlekedik (hereboréksérv). A herék eredetileg a hasüregben fej- lődnek és leszállásuk a herezacskóba a lágyékgyűrűn át csődörcsikó esetén 2-3 hónapos korban már befejeződik. A mellékhere farkát a herezacskó falával a mellékhereszalag köti össze, amelyet savóshártya alakjában a hüvelyhártya redője foglal be (heréléskor fontos!). Az ondóvezető a mellékhere farkától a lágyékcsatornán keresztül jut el a húgy- csőhöz. A hímvessző merevedő testének váza lóban izomelemekkel bőségesen átszőtt; az alsó részén lévő mély barázdában halad a húgycső duzzadófallal bíró szakasza. A vaszora a ló hímvessző jének a szabad részét befoglaló tasak, belőle vizeléskor a szája- dékon át a hímvessző kinyomul.

A női nemi szervek.

A kanca nemi szervei a - péraajkakkal körülvett - péraréssel nyílnak a külvilágra. A péraajkak zárják a hüvelybejáratot, megakadályozzák a levegő és fertőző anyagok hüvelybe jutását. Ha a péra rendellenesen magasan helyeződik, a pérarés megnyílik és a szülőút akár meddőséget is okozó fertőződése következhet be. Ez a péraajkakon vég- zett műtéttel megakadályozható.
    A hüvelyt a 10-15 cm hosszú hüvelyelőcsarnoktól a szűzhártya választja el. Az előcsarnok falában 8-10, különösen az ivarzás idején síkos váladékot termelő mirigy található. Az előcsarnok alsó falán a pérarés közelében helyeződik a barlangos testet tartalmazó csikló. A sárlás egyik legismertebb tünete a csikló gyakori előbuktatása, villogtatása.
A hüvely halvány sárgásrózsaszín nyálkahártyájának színe ivarzáskor kipirul, sőt élénk rózsavörös is lehet. A hüvelyt a külső és belső méhszáj között húzódó, erős hoszszanti redőkkel bélelt nyakcsatorna köti össze a méhhez                           
    A külső méhszájjal nyíló 2-6 cm hosszú méhnyak kúpszerűen domborodik a hüvelybe, helyeződése, tapintata, tágassága a kanca ivari ciklusától (sárlásától, vem- hességétől) függően változik. A mintegy 15 cm hosszú méhtestből a 20-30 cm hosszú méhszarvak előbb lefelé, majd fölfelé és oldalra térnek. A méh ivarzáskor végbélen keresztül jól tapintható, máskor csak gyakorlott szakember tudja vizsgálni bélszerű tapintata miatt.
    A méhtestben és a szarvakban egyaránt kifejezett 0,5-1,5 cm magas nyálkahártyaredők húzódnak.
A méhszarvak a kanyargós petevezetőn át csatlakoznak a petefészekhez. A petevezető kitágult végének szélén jellegzetes, az ivarzáskor megmerevedő és a petefészket körül- ölelő képletek (fimbriumok) találhatók. Az ovuláció után a petevezető e tölcsérszerű sza- kaszába kerül a tüszőfolyadék és a petesejt.
    A petefészek mérete a kanca ciklusától függően jelentősen változik. Az aktív petefészek végbélen keresztül tapintva rugalmasan tömött, legtöbbször gömbölyded, általában nagydiónyi-kisalmányi, de kisdiónyi és akár férfiökölnyi is lehet. A felületén és állományában kialakuló képletek (tüszők, sárgatest) felismerése nagy gyakorlatot igényel.
A kanca petefészkének csak egy kis felületén található - az ovulációs gödörben - csírahám. Növekedése során ide törekszik a tüsző, itt történik az ovuláció. A vesék mögött, a horpasztájékon, viszonylag hosszú szalagon felfüggesztett petefészek egyéb felületét savóshártya borítja.
    A magzatburkok nem állandó szervei a kancának. A méhben fejlődő embrió körül alakulnak ki, amelyek az embriót körülveszik. A magzatburkok a méh útján táplálják a magzatot. Három magzatburok fejlődik ki. Ezek: a magzating, az irhahártya, a húgy- tömlő. A magzating (amnion) üregét a valódi magzatvíz tölti ki, és ebben úszik a magzat ("lábhólyagnak" is nevezik). Az irhahártya (chorion) bolyhai révén a méh nyálkahártyájával szorosan összefügg és a magzat anyagcseréjének lebonyolításában játszik fontos szerepet.
Az irhahártya tömlője hosszabb, mint a vemhes méhszarv, ezért a nem vemhes méh- szarvba is beterjed. A húgy tömlő (allantois) összenő az irhahártyával, üregében a magzat vizelete (álmagzatvíz) gyűlik össze, ezért "vízhólyagnak" is nevezik. Elléskor a magzat- burkok nyomása tágítja a szülőutat. A tolófájásokkal együtt járó nyomásfokozódás hatására előbb a húgy tömlő fala, később a magzating fala is megreped, az elfolyt víz a szülőutat sikamlóssá teszi. Születéskor, illetve közvetlenül az ellés után az irhahártya bolyhai a méhnyálkahártya mélyedéseiből vérzés nélkül, viszonylag könnyen kihúzódnak. Az anya méhének nyálkahártyája és a mélyedéseibe benyomuló külső magzatburok, valamint az irhahártya bolyhai együttesen a méhlepényt (placentát) alkotják; itt zajlik le az anyagcsere az anya és a magzat között.